Ma szerintem sokkal többen vallják magukat konzervatívnak, mint ahányan tudják, hogy mit is jelent valójában. Az átlag ember elképzeléseiben a konzervatív valami olyasmi, akinek van családja, három gyereke, rendesen fizet adót, normális állása van, és ha valami megtöri a napi rutinját, akkor az már kész katasztrófa. Mondanom sem kell nem ezek a konzervatív fő ismérvei.

Nem fogok tudni átfogó képet adni a konzervatív társadalomfilozófia alakulásáról, és minden szerzőjéről, ezért most csak röviden szeretném bemutatni azokat jellemzőket, amikkel a konzervatív iskola bír.

A konzervatívizmus reakcióként jelent meg a politikai gondolkodás történetében. Amire a reakció született az a XVIII. században divatos politikai racionalizmus volt, amely aztán meg is mutatta, hogy mint elmélet nem állja ki a gyakorlat próbáját. A politikai racionalizmus, vagy szerződés-elméleten alapuló társadalomfilozófia állítása úgy foglalható össze, hogy a társadalom nem más, mint egyének szerződésen alapuló közössége, és mivel ezzel a szerződéssel baj van, ezért az újra kell írni. Töröljünk el mindent, és építsünk fel egy szép új világot, ami aztán sokkal szebb, jobb, és igazságosabb lesz mint az előző. Ennek a gondolatnak a szellemében csinálták a francia forradalmat is. A konzervativizmus ezzel a gondolattal száll szembe, mégpedig – szerintem – nagyon helyesen. Ugyanis nem lehet értelmezni az embert a társadalmon kívül. A társadalomban-lét nem egy olyan adottsága az embernek ami külsőleg adódik hozzá, hanem olyas valami ami az embert emberré teszi. Ezért minden olyan törekvés, ami a társadalmat egy csapásra akarja átszabni kudarcra van ítélve.

Ha a politikai elméletekről lehámozzuk a felszínt véleményem szerint a leges legmélyükben nem találunk mást mint szándékokat, bűnöket, és erényeket (igen kicsit keresztényi a megfogalmazás). A konzervativizmus erénye szerintem az alázat. Ugyanis a konzervatív tudja, hogy nem tud semmit. Tisztában van vele, hogy ha megszerzi a hatalmat, akkor azt eszközként használva nem tudja jobbá tenni a világot, csak sivárrá. A konzervatív tudja, hogy ha teszünk valamit, akkor vannak szándékolt tetteink, és velük kézen fogva jönnek a nem-szándékolt tetteink. Mert ilyen az élet és kész. Oidipusz megölte azt a gazembert aki az útját állta, és elvette a királynét. Legalább is ez volt a szándékolt tette. A nem-szándékolt pedig, hogy megölte az apját, és elvette az anyját. A jó konzervatív tudja, hogy az élet ilyen. Ezért viszolyog, mit viszolyog egyenesen undorodik a társadalom-mérnökösködéstől. Tudja, hogy legyen a legjobb szándékú is az elképzelés, ami alapján át akarjuk formálni a világot, a változtatásnak ki kell állnia gyakorlat próbáját. A konzervativizmus gyakorlati. Vagyis nem tudja megmondani hogy mi lesz, hanem azt mondja, hogy nézzük meg a gyakorlatban, hogy ebből mi lesz. És azt kell, hogy mondjam a történelem a konzervativizmust igazolta, mert eddig minden elmélet, ami megomondta, hogy mi lesz, az kudarcot vallott.

A jó konzervatív a hagyományokra és egyáltalán a múltra úgy tekint, mint amit tisztelni kell. Ez nem azt jelenti, hogy a múltunk rabjának kell lennünk. Még csak azt sem, hogy minden változás ördögtől való. Ez pusztán azt annyit jelent, hogy a konzervatív felismeri, hogy minden ami vagyok, minden amit tudok, az hosszú munka eredménye, generációkon átívelő folyamatnak köszönhető. Ha ezt a folyamatot elvágjuk, akkor abból előre jutás nem lesz. A konzervatív nem mondja azt, hogy ez így jó, ahogy van, ne változtassunk rajta. Csak azt mondja, hogy ha elhisszük, hogy a múlt eltörlésével egy szebb jövő felé haladunk, akkor annak csalódás lesz a vége.

Konzervatív és a társadalom

A jó konzervatív tisztában van a fogalmakkal, amik nálunk így az utóbbi pár évben (úgy nagyjából 70 de lehet kicsit több) picit összekeveredtek. A konzervatív tudja azt amit a szocialista nem, hogy állam és társadalom nem ugyanaz. Hogy az állam nem az egy országban élők közössége, hanem valami más.

A társadalom lényege a szabályozatlanság, a táradalom léte organikus. A társadalomban találkozások jönnek létre, emberek csoportokat alkotnak érdeklődési körök mentén, értékrendek, személyes szimpátiák mentén. A társadalomban az egyik fő találkozási pont a piac, megmutatja, hogy minek mi az értéke, minek mi a helye. A társadalom egyik fő jellemzője a közvetlenség. A résztvevők közvetlen kapcsolódása egymáshoz. Miféle kapcsolódás? Az embernek szükségletei vannak, és szükségleteket elégít ki. Tudja, hogy mire képes, a piac megmutatja hogy az mit ér. Sokszor gondoljuk a piacra, hogy kegyetlen, és igazságtalan, lehet hogy az is. Mert miért keres mondjuk egy focista (aki jobbára egy idióta, ezt mindig meg szokták jegyezni) jóval többet, mint egy orvos (általában ezt nem az orvosok szokták mondani)? És a helyes válasz erre az, hogy mert a sok idióta kifizet 70 fontot azért, hogy lásson egy focimeccset. A piac maga a valóság terepe, ami sokszor kegyetlen, és egyenlőtlenségeket szül. De akkor is maga a valóság. Ezért szeretni a konzervatív a piacot, és nem azért mert ő a nyertesek közé tartozik. A társadalom nem csak a gazdasági tevékenységnek a terepe, hanem az egymás segítéséé is. Az emberben, de nem csak az emberben, más élőlényekben is benne van az a természetes ösztön, hogy segítsünk a társainkon. Mert tudjuk, hogy bárki kerülhet bajba, mi is. Egy közösségekből álló társadalomban az ember számíthat a közösség tagjainak a segítségére, ahogy az ö segítségére is számíthatnak.

És akkor mi az állam? Azt hiszem Scruton foglmazta meg elég ügyesen a társadalom és az állam kapcsolatát. A társadalom és az állam olyan viszonyban van, mint a futbaljátékosok és a bíró. A focisták játsszák a focit, a bíró pedig figyel arra, hogy a játékot szabálysan játsszak. Ha a bíró beavatkozik, mert mondjuk a verseny túl egyenlőtlen, akkor az eredmény egyenlőbb lesz ugyan, csak oda a játék. A konzervatívizmus szerint az államnak nem feladata, hogy bármit is megoldjon. Az a feladata, hogy biztosítsa azt a környezetet, ahol a törvényes rend uralkodik. Az állam nem való egyébre, minthogy őrködjön a társadalom felett, hogy ott a játékot szabályosan játsszák.

Ez az, amit a hagyományos baloldal rosszul mér fel. Marx óta a baloldali gondolat gyökere nem más, minthogy az állam erejét kihasználva hozzunk egyenlőséget az egyenlőtlenségbe, vegyük el a gazdagoktól az extraprofitot és adjuk oda a szegényeknek, és mindezt az állam tegye meg. Ez a baloldali gondolkodás fő ismérve. És ebből a szemszögből nézve két következtetést vonhatnuk le. Az egyik, hogy ma Magyarországon szinte minden parlamenti párt baloldali (na jó, nem csak szinte), és az, hogy a baloldaliság, a baloldali gondolat a felelős a fokozott elszegényedésért, és lecsússzásért, ami már nagyon régóta tart. Én elismerem a jó szándékot, csak a vele kikövezett út most épp a pokolba visz. Mert az állami szabályozással létrehozott mesterséges jólét mögött az sejlik fel, hogy a kitalálóinak a horizontja csak addig terjed, hogy micsoda szegénység és egyenlőtlenség van, de az már túl van a látókörön, hogy mi az oka a gazdagságnak, és a szegénységnek. Az már az észlelési tartományon kívül esik, hogy mi az oka az egyenlőtlenségnek. Egy hithű baloldali azt mondja, hogy igazságos elvenni a gazdagoktól, azért hogy adjunk a szegényeknek is, mert csak azt látja, hogy a gazdagnak több van, míg a szegénynek kevés. De azt valószínűleg nem látja, hogy miféle teljesítmény van amögött, hogy a gazdagnak több legyen mint a szegénynek. A jó konzervatív tudja, hogy az emberek természetszerőleg nem egyenlőek egymással. Vannak okosabbak és kevésbé okosabbak, erősebbek és kevésbé erősebbek, szorgalmasak és kevésbé szorgalmasak. Ilyen természetes egyenlőtlenségbe mesterséges egyenlőséget hozni olyan, mintha egy futóversenyen egy súlylökő alkatú versenyző is indulna, majd mivel esélye sincs a sprinterekkel szemben, ezért a bírókhoz könyörögne, hogy előnyöket biztosítsanak neki. Az emberek közötti természetes egyenlőtlenség az elért eredményeken is lemérhető.

A konzervatív írtózik az állami beavatkozástól. És attól is, hogy az államot összekeverik a közösséggel, a társadalommal. Ez egy alapvető baloldali tévedés, hogy a „tenni a közösségért” és az „adót fizetni” közé egyenlőségjelet tesznek. Holott a kettő köszönö viszonyban sincs egymással, hisz az állam nem közösség, pusztán egy nagy intézményrendszer, ami elvesz és osztogat. A társadalom ezzel szemben belső élettel rendelkezik, a benne élő egyének szabad kapcsolatokat alakítanak ki egymással. Mindebből következik, hogy állam és társadalom fordítottan arányos, minél nagyobb az állam, annál kisebb a társadalom (ennek a végpontján van a totalitárius állam, ahol már nincsenek közvetlen kapcsolatok, hanem mindenki az állam része, egy pici fogaskerék a gépezetben).

A fentiekből jól látszik, hogy a konzervatív társadalom párti. Azért mert a társadalom az ember természetes közege. A túlzott állam pedig csak romlást és pusztulást hozhat.