Lehet hogy nem ezen a ponton, de az önkormányzatnak be kell vonnia a munkába olyan szakembereket, akik értenek a társadalomhoz, és a társadalmi mechanizmusokhoz. Szociológusok, pszichoológusok, filozófusok, esetleg közgazdászok jó tanácsai nagy segítséget jelentenének. Ugyanis a kialakítandó világnak néhány alapelvet ki kellene szolgálnia.

A közösség sikere az egyén sikerén mérhető le. A közösség akkor sikeres, ha benne az egyén individuum lehet, és a tehetségét kibontakoztathatja, a munkája gyümölcsét élvezheti. Így a közösség szabad kapcsolata lenne olyan embereknek akik önállóak, felnőttek, és sikeresek. Felnőttek abban az értelemben, hogy felelős döntésre képesek. A közösség ugyanakkor egymást segítő, és oltalmazó közeg is lenne, hisz ha nem ilyen lenne, akkor azzal az egyéni sikerek talaját is sóval hintenék be. Mert jelenleg a közösségiség Magyarországon azt jelenti, hogy minden egyéni kezdeményezés elé gátat vetünk, sikert egyén el ne érjen, csak a közösség sikeréből, dicső műltjából merítsen egy kis sikerélményt. Egy jó közösségnek nem így kell működnie. Egy jó közösség alapelve, hogy ebben a közösségben te szabad lehetsz, kibontakoztathatod a képességeidet, és ugyanakkor a közösségre számíthatsz is, hisz ha te sikertelen vagyok, akkor azzal a közösséget gyengíted.

Közösséget kovácsolni ilyen alapelvek mentén bizony nem egyszerű egy olyan közegben, ahol az irígység és az egymás visszahúzása a mocsárba a kultúra része. Tehát olyan berögződésekkel kell megkűzdeni, amelyek reflex szerűen jönnek, és ehhez bizony elkél a szürkeállomány.

És itt bizony be kell kapcsolódnia a település életébe olyanoknak is, akik nem a település lakói, de az ország sorsa iránti aggodalom arra ösztökélte őket, hogy a politika felé forduljanak valamilyen formában. Szilárd meggyőződésem, hogy ilyen úton a mi kis kísérleti településünk elérhetne sikereket.