A jó konzervatív 2: Piac és verseny, „konzervatív értékek”

Hogy áll a jó konzervatív a szabad piachoz és a versenyhez? Erős baloldali hagyományokkal rendelkező országban a piaci versenytől nem feltétlenül ébrednek pozitív érzelmei az embernek. És én magam nem is szeretem a verseny kifejezést. Mert a versenyről valami olyasmi jut az ember eszébe, mint egy futóverseny, ahol elindulnak sokan, a leggyorsabb érmet kap, meg az a kettő aki közvetlenül utána fut be, a többiekre meg már a kutya sem emlékszik. Sokan a piaci versenyre is úgy gondolnak, mint ami hasonló eredménnyel jár. Kevesen nyernek (leginkább azért, mert a pozíciójuk, meglévő tőkéjük miatt előnyben vannak), és sokan pedig veszítenek. Ezért például a versenyt szabályozni kell. Nos, hogy lássuk miért jó a szabad piac nézzük meg milyen az, amikor egy országban, vagy csak egy bizonyos üzletágban nincs piaci verseny.

Ha a piaci verseny hiányzik valahonnan, akkor ott egy termék előállításának, vagy egy szolgáltatás adásának a jogát egy bizonyos szűk kör birtokolja. Empírikus példák százaiból tudjuk, hogy ilyen esetekben a monopóliummal bírás a minőség drasztikus romlásával jár. Mert az ember gyarló, és ha valaminek a szolgáltatására vagy előállítására, amire az embereknek szüksége van csak neki van joga, akkor miért törekedne? Mire kelle törekednie? Ilyenkor a monopólium birtokosának csak egyetlen dolga van, hogy a monopóliumát fenntartsa, és ezt csak hatalommal tudja. Vagy simán csak elvágja a torkát az új belépőnek, vagy a hatalomgyakorlás cizelláltabb útjaival, szabályozással, meg némi hazudozással zár ki mindenki mást az ő által birtokolt piacról. Nem kell messzire menni, nemrég a budapestiek teljesen élesben is megtapasztalhatták, hogy is megy ez a gyakorlatban. És mi történik piaci verseny esetén? Az első dolog, hogy akik eddig monopol helyzetben voltak, azok kegyetlenül elvéreznek piaci körülmények között, és le is szűrik a tanulságot, hogy a piac gonosz és kegyetlen. De mi a helyzet egy olyan környezetben, ahol a piac nincs korlátozva, ahol a piaci verseny, az elvárásoknak való megfelelés nem mint derült égből a villámcsapás éri a régi ellustult szereplőket? Ott is farkastörvények uralkodnak? Ott is a legjobb érvényesül csak és kizárólag, a többik meg mehetnek a levesbe? Alígha. Ugyanis a piaci verseny lényege, nem az, hogy legyőzd a másik résztvevőt, hanem hogy jobb legyél. Fejlődj, tanulj, jobb legyél saját magadnál. A másik résztvevő jelenléte a piacon ebből a szempontből szinte mellékes, ha az ember nem lenne eredendően gyarló, akkor a dolog a másik résztvevő nélkül is működne. A piacon levő többi résztvevő egyfajta visszajelzés, egyfajta kontroll. Mindenki aki piaci körülmények között túlélt azért volt rá képes, mert jobbat akart csinálni annál amit eddig alkotott. A piac maga a valóság, ahol kiderül, hogy mi mennyit ér, mi működik és mi nem. A piac szabadságába való beleszólás pedig nem más mint pozíciók védése, erőszakos megmentése annak ami nem működőképes.

Ebből is látszik, hogy hatalom és piac viszonya fordítottan arányos. A hatalom alkalmazásával rövid távú eredményeket könnyű elérni. Viszont hosszú távú eredményei a hatalmi kontrolnak siralmasok és történelmi példákból ismert elszegényedéshez vezetnek. A piaci szabadság nem hozza el a kánaánt mindenkinek, csak annak aki megdolgozik érte, míg a piacon való élősködés, a szabadságba való kontár belenyúlás nemhogy nem vezet el az ígéret földjére, de még azt is kisemmizi, aki keményen hajtana.

A jó konzervatív nem áltatja magát és a társadalmat olyan utópisztikus ígéretekkel, amelyek mindenki varázslatos boldogulását ígérik. Mert mi a piac? Maga a valóság. Ahol a dolgok megmérettetnek. Aki a piacon érvényesül az igazodik a valósághoz, felismeri azt, ami van. A piac korlátozása, szabályokkal való teletűzdelése nem más, mint a valóság manipulálása valamiféle ideológia mentén. Egy idejig még működhet, csak a valóságnak van egy olyan kellemetlen szokása, hogy nem lehet sokáig a szőnyeg alá söpörni.

A jó konzervatív és a „konzervatív értékek”

Konzervatív alatt szokás olyan embereket érteni, akik az úgynevezett „konzervatív értékek” mellett állnak ki. Ezzel találkozhat az ember, ha mondjuk meghallgat egy Ákos interjút. Ellenben ha az ember igazi konzervatív szerzőt olvas, akkor ott a fő hangsúly nem a kereszténységen, meg a három gyereken van, meg azon, hogy a nő teljesítse be a női princípiumot. Sokkal inkább a hangsúly a hatalomgyakorlás módjairól szól, adózásról, filozófiájuk inkább a közgazdaságtani irányba húz. Hogy is van ez?

A képlet egyszerű összefoglalása annyi, hogy a konzervatív tudja, hogy társadalom és politka nem ugyanaz. A jó konzervatív pontosan tisztában van vele, hogy a társadalmi értékek a társadalomra tartoznak, a társadalom szervezze meg a saját életét, míg a politika ügyeljen a törvények és a rend betartásán. Legyenek társadalmi szervezetek, egyesületek, stb, akik törődnek a szegényekkel, segítik a családokat, kutatják az élet értelmét, és legyen mellettük az állam, ami egy dolgot biztosan ne akarjon: ezek közül a társadalmi értékek közül bármelyiket is kötelező erővel mindenki normájává emelni. Mert ebben a pillanatban nem lesz más, mint a legjobb szándéktól vezérelt totalitárius állam. A jó konzervatív tudja, hogy a hatalom nem arra való, hogy azzal az ideológiánkat bárki másra erőltessük. A konzervatív politikafilozófia ezért elsősorban társadalompárti, és filozófiájának kozéppontjában a hatalom korlátozása áll, és annak tudata, hogy állam és társadalom nem ugyanaz.