Ortega: A tömegek lázadása

Jól elhanyagoltam ezt a blogot, mentségemre szolgáljon van más projektem is. Most visszatérek az eredeti tervhez, és megpróbálok társadalomfilozófiai, politikafilozófiai könyveket, elméleteket bemutatni, mégpedig olyan formában, hogy az kissé könnyen emészthető legyen a szélesebb közönség számára is. Persze tudom, hogy ez nem mindenkinek a kenyere, de én mágiscsak úgy gondolom, hogy ha már annyian foglalkozunk politikával, akkor kicsit az elvi alapjait is érdemes volna megismerni. A jövőre nézve valószínűleg nem fog itt szerepelni a társadalomelmélet összes eddig megjelent könyvének összefoglalója, és ennek két oka van. Az egyik az, hogy mert valószínűleg nem olvastam mindent (sőt, nagyon nagyon sok mindent nem olvastam). Bár ismereteimet bővítem, amennyire jelenlegi élethelyzetemben lehetséges, de még így is meglehetősen hiányos a könyvtár. A másik ok az hogy egyfajta izlésem nekem is van. Nem biztos, hogy rááldozom az időt arra, ami nekem nem tetszik.

És most ezzel a kis bevezetővel el is jutottunk főszereplőnkhöz. Ki más is lehetne mint Ortega? Igen, szentimentális okok vezettek arra, hogy a Tömegek lázadásával kezdjem ezt a bemutató sorozatot, hisz ez volt az első társadalomfilozófia könyv amit olvastam, nyelvezete, mondanivalója, és bátorsága magával ragadott akkor is és ma is. A könyv majdnem 100 éve jelent meg, reflexióként szolgálva egy olyan társadalmi változás kezdetére, ami az azt követő kort, és így a mi jelenünket is meghatározza. Egy mondatban mi a könyv állítása? A közönséges ember, a tömegember – ez Ortega kategóriája – aki Európa történetében eddig mindig tudta a helyét, most előtérbe lépett, fellázadt, és magának követeli azokat a helyeket, amikből addig ki volt rekesztve. Pontosabban, ha Ortega gondolatait hűen akarjuk követni, akkor nem kirekesztve volt. Ő maga tudta, hogy nem lenne képes arra, hogy vezessen. A XIX. század előtt a tömegember nem nyomult be a társadalom vezető pozícióiba, míg a XX. század elején már minden olyan területet elárasztott, ahol addig nem volt jelen. A tömegember akarja a politikát alakítani, a tömegember ott van a tudományok és a művészet területén is. És ez egy roppant civilizációs válságot eredményez, aminek súlyos következményei lesznek. Ennyi röviden az Ortegai elmélet. Viszont az elmélet kibontásához látnunk kell, hogy ki is az a tömegember.

A tömegember és a kiváló ember

De ki is ez a tömegember, aki a XX. század elejére átvette a hatalmat, és elözönlötte az élet minden területét? Honnan jött? Ortega könyvének jelentős része a tömegember analízésén keresztül mutatja be azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek a XX. század elején a politikai történéseket irányították, és amelyek a későbbi események mozgatórugói is lesznek. Tehát lássuk milyen jellemzőkkel bír a tömegember.

A tömegember egy olyan embertípus példánya, aki teljesen átlagos. Nem más mint a többi ember, pusztán a korszellem megtestesülése. A tömegembernek nem kell tömegben lennie ahhoz, hogy tömegember lehessen, viszont ha tömegben van, ott jól érzi magát. Nincs meg a tömegemberben az a törekvés, hogy valami egyediség, valami kiválóság alapján kiemelkedjen az arctalanságból. „Tömeg mindenki, aki akár jó, akár rossz értelemben, még önmaga sem hivatkozik bizonyos sajátos okokra, amikor önmagát értékeli, hanem 'olyan mint a világ', és mégsem szűköl, hanem kitűnően érzi magát olyannak mint a többiek.” A tömegember bemutatását Ortega sajátos módon nem ömagában analizálja, hanem seítségül hívja a kiváló embertípust, hogy mint egy tükröt tartva mutassa meg, hogy milyen is a közösnéges ember valójában. A kiváló ember ugyanis nem hiszi magát felsőbbrendűnek mint mások, hanem saját magától egyszerűen többet követel, mint mástól, még ha nem is tudja azt teljesíteni. „Nemes az „ismert”, akit az egész világ ismer, tehát híres, mert a névtelen tömeg fölé emelkedett és megismertette magát. Egészen szokatlan erőt tételez fel, amely átformálja a köztudomást. Nemes a nagyon erős, vagy kiváló.” Ezzel szemben a tömegember nem irányít. Sem a saját életét, sem a társadalmat, és ezért hatalmas probléma, hogy a tömeg átveszi a vezető szerepet. A tömegember nem azért tömeg, mert sokan vannak, hanem mert képtelen a válozásra, hogy alakítsa önmagát, csak van mint egy darab kő, amit ide, vagy oda tesznek. A nemes élet, vagy kiváló élet önmagát alakító jellegzetességéből, és erejéből következik, hogy a társadalom szerkezete alapvetően arisztokratikus. Mert vannak kiemelkedők, akik különböznek. Akik ha csoportot alkotnak, akkor az bennük a közös, hogy nem egyformák. És a társadalom vezetése, a tudományok művelése megkíván bizonyos személyiségjegyeket, a kiválóság jegyeit, hogy az ezekkel járó roppant feladatokat el lehessen látni. Fontos megjegyezni, hogy Ortega amikor a nemes és közönséges embert szembeállítja egymással, akkor azt nem felelteti meg a már létező társadalmi osztályokkal. Egy munkásban is lakozhat éppúgy nemes lélek, mint ahogy közönséges lélek egy nemesben. Sőt ki is tér az európai örökletes nemesség roppant anomáliájára. Arra, hogy a nemesi cím, a jog, hogy valakit arisztokrának tekintsenek, az valamiféle roppant kiválóság révén lett megszerezve. De amit az ős megszerzett, az az utódnak már csak az ölébe hullt. Ezért üresedett ki a nemesség, annyira, hogy afrancia nemességben már csak annyi volt a nemes, hogy méltósággal tudták a guillotine alá hajtani a fejüket. De a nemesség elsatnyulása nem változtat azon a tényen, hogy „az emberi társadalom mindenkor, akarva-akaratlanul arisztokratikus, arisztokratikus egészen addig, amíg ebben az arisztokratizmusában meg nem fogyatkozik”. A tömegember mindaz, ami a nemeslelkű nem. De hogy jobban megértsük a XX. század elején élet tömegember ortegai interpretációját kissé meg kell néznünk, hogy honnan jött ez az új, mindent elárasztó embertípus.

Folyt. Köv.