Először is tegyük túl magunkat a kérdésen, hogy forradalomra van-e szükség? Ha forradalom alatt azt értjük, hogy erőszakkal eltávolítjuk az elitet, hogy tiszta lappal indulhassunk, és makulátlan emberek által vághassunk neki egy szebb jövőnek, akkor semmiképp. Rengeteg ilyen forradalmat láttunk már a történelem folyamán, ahol a legszebb eszmék által ihletett forradalmárok igen rövid időn belül ott folytatták, ahol az elődeik abbahagyták. Ha viszont forradalom alatt a társadalmi-politikai struktúra gyökeres változását akarjuk elérni, akkor a válasz talán mindenki számára egyértelmű. Úgy kell Magyarországra a forradalom, mint sivatagi vándornak egy korty víz. De hogy kell ilyen forradalmat csinálni? Tovább megyek a kérdéssel. Ma Magyarországon hogy érhető el egy ilyen változás? Elég világos társadalmi folyamatok bontakoznak ki a szemünk előtt. Hogyan lehet változást elérni ezekkel a folyamatokkal szemben?

Az én véleményem az hogy eszmék terjesztésével nem. Persze kell a gondolat is, de az a séma, hogy kitaláljuk (vagy átvesszük onnan ahol kipróbálták) a tutit, ezt elmondjuk az embereknek, ők megvilágosodnak, és elűzik a gonosz vezetőket. Szerintem nem működik ez a séma. Magyarországot az eszmék és ideológiák vagy száz éve fertőzik, sokan bele is haltak. Ma annyi eszme van, olyan szép elméletek vannak, hogy a sok bába között a gyerek biztosan elvész. Ilyen közegben egy „jó” politikai csoportosulás szerintem más utat kell válasszon, mint amit mindenki jár.

Sokat gondolkodtam, hogy a mai magyar politikai színtéren mi az a terep ahol be lehet indítani a változás motorját. Nyílván az országgyűlési választások nem. Egy kívülről jött párt számára a valami csoda kellene ahhoz, hogy elsőre választást nyerjen és kormányt alakítson. A realitás azt mutatja, hogy egy ilyen párt számára a bejutásra van némi esély, aztán ha bejutott, akkor a büdös életben nem mozdul el a 6-7%-os tartományból, mivel az „értelmiségi pártok” támogatottsága ekkora. A magyar valóságban a populista pártok a nyerők (sőt talán nem csak a magyar valóságban). Ezt fejtegethetnénk marha hosszan, de szerintem világos, hogy a parlamenti választás nem azokak a terepe, akik értelmesen beszélnek. Egy jó összeesküvéselmélet, megfűszerezve némi ígérettel, és megbolondítva pici „közösségépítéssel”, na az kormányra juttathat szinte bárkit, kimagasló kvalitások, kidolgozott gazdaságpolitika semmiképp.

De akkor mi marad? Van egy olyan intézményünk, ami kicsit partvonalra szorult, és a benne rejlő lehetőségeket nem igazán bontakoztatta még ki senki. Ez pedig az önkormányzat intézménye. Ma Magyarországon az önkormányzat kicsit olyan mint egy mini állam. Vannak inkompetens hivatalnokok, korrupt polgármesterek és önkormányzati képviselők, akik befoltozzák az utakat, meg építenek ezt-azt és közben egész jól meggazdagodnak. Holott az önormányzat intézményében benne van a lehetőség, hogy minőségileg egész más legyen mint a nagypolitika. Az önkormányzat az a társadalom, a közösséiség intézménye, nem a politikáé. Egy település önkormányzatában benne van a lehetőség arra, hogy közösséggé kovácsolja azt a lakosságot akik ott élnek, míg a nagypolitika erre képtelen. Igazából a nagypolitika nem csak erre képtelen, de ezt most hagyjuk.

Szóval hogy mit kéne egy normális konzervatív politikát folytató pártnak ebben a posványban tennie? Jelentősen rágyúrnia a következő önkormányzati választásokra.