Történt egyszer, hogy a bölcs fölment a hegyre, de a tömeg követte, és kérte, hogy tanítson még. Erre a bölcs mondott három példabeszédet.
„Történt egyszer, hogy egy közgazdaságtan professzor azzal dicsekedett, hogy ő még nem buktatott meg senkit, viszont sajnos egyszer egy egész osztályt ki kellett vágnia. Az osztályban ugyanis a diákok nagyon lelkesedtek az „Obama care” szociális program iránt. Szerintük a program sikeres lesz, elsöpri a társadalmi különbségeke, mindenki egyenlőnek fogja magát érezni, és ez meg fogja oldani a problémákat. Erre a professszor azt ajánlotta, hogy jó, akkor próbáljuk ki élesben. Az osztályban a dolgozatok eredményeiből átlagot számítunk, és mindenki azt a jegyet fogja kapni.
Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült az osztályzatnak.
A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.
A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.
Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.”
Erre a tömeg zúgolódni kezdett, mondván, hogy a minden ember egyenlő, és senki nem érdemel többet mint a másik. Erre a bölcs mester mondott még egy példabeszédet.
„Öt ember minden este lemegy a kocsmába, és mindig 100 euró értékben fogyasztanak. Viszont minden este közösen fizetnek az alapján, hogy mekkora vagyonnal rendelkeznek. Az öt emberből kettő szegény, ők azt mondják: mi szegények vagyunk mi nem tuduk semmit beadni a közösbe. A harmadik már kissé gazdagabb, ő 20 euróval száll be a költségekbe. A negyedik harminc eurót fizet, míg az ötödik, a leggazdagabb 50 euróval pótolja ki a hiányt. Így megy ez minden este. Mígnem egy nap a kocsmáros azt mondja, hogy eddig ti vagytok a legjobb vendégeim, ezért mindenkinek visszaadok 20%-ot abból amit fizetett. Az első két ember nem fizetett semmit, ezért nem is kapnak vissza egy centet sem. A harmadik visszakap 4 eurót, a negyedik 6 eurót, és az ötödik 10-et. Erre az első két ember egyből fölháborodott: mi szegények vagyunk nekünk nincs semmink, ők tele vannak pénzzel, és még többet kapnak. A harmadik és negyedik is méltatlankodott: mi dolgozunk és fizetünk és mégis kevesebbet kapunk, mint az, aki már amúgy is gazdag. Szó szót követ és az első négy fogyasztó megveri az ötödiket, aki a leggazdagabb. Elég csúnyán helybenhagyják, meg már amúgy is elege volt a társaságból, így a következő este nem ment velük inni. Mikor a többiek a gazdag nélkül ittak, és az este végén megkapták a számlát, akkor döbbentek rá, hogy bár aznap csak négyen ittak nem öten, a leggazdagabb nélkül együtt sincs annyi pénzük, hogy ki tudják azt fizetni.”
A tömeg még mindig zúgolódott, erre a bölcs mondott egy harmadik példabeszédet.
„Volt négy gazda akiknek mind volt egy-egy kicsinyke kis legelője, és ezek a legelők határosak voltak egymással. Azt mondta erre az egyik gazda a többeknek: Nem jó ez így fiúk, túl kicsi mindegyikünk földje, és az állataink előbb legelik le, minthogy a fű kinőhetne rajta újra. Nyissuk egybe a földeket, legyenek a földjeink közösek. Akkor sokkal nagyobb lesz a föld és lesz ideje a fűnek kinőni. Az állataink jóllaknak, mi is jol élünk majd, és minden problémánk megoldódik. A többieknek tetszett az ötlet, így egybenyitották a földeket, lett egy nagy legelőjük. A gazdáknak tetszett, hogy milyen nagy most a mező, sokkal nagyobb mint az a zsebkendőnyi terület, amin eddig éheztek az állataik. Ki is hajtották őket a mezőre. Igen ám de azt látta mindegyik, hogy a mező ugyan nagyobb lett, de azon a szomszéd állatai is legelnek. Ezért mind a négyen úgy hajtották ki az állataikat, hogy nem törődtek azzal, ha azok túllegelik a mezőt. Mindenki úgy legeltette az állatokat, hogy 'nehogy már a szomszéd marhájának több jusson mint az enyémnek'. Ezért az állatok mindent lezabáltak, a földet széttaposták, és mező terméketlen lett.”
Aztán ismét mgeszólalt a mester: Így van ez a mi életünkben is. Ha nagy rendszereket építünk, és mindent kollektivizálunk, annak bukás, és elszegényedés a vége. Majd miután a mester befejezet amit mondott a tömeg kérdéssel fordult hozzá: Mester értjük amit mondasz, de mi szegények vagyunk. Ha teszünk mindent közössé, akkor a gazdagok csak még gazdagabbak lesznek, míg mi még szegényebbek. Erre azt mondta a bölcs mester: Kérjétek meg a gazdagokat, hogy tanítsanak titeket, segítsenek nektek, hogy a ti erőtökből ti is gazdagok lehessetek.
