A társadalomépítés egyik fontos lépése, hogy meg kell nyerni pár önkormányztot. Pozíciókat a képviselőtestületekben és polgármesteri posztot. És a hangsúly most nem a nagy településeken van. Egy 100.000 fős települést sokkal nehezebb társadalommá szervezni, mint egy 4000 főst. Szóval meg kell nyerni mondjuk egy települést (az se baj, ha többet, de akkor a képlet változik, de erről majd ha odaértem). Meg kell nyerni de nem akárhogy. Kell egy civil kampány, ami rámutat arra, hogy a helyi politika arról szól, hogy a közösség közösségként való létét segítse elő. Új értelmet adnak az önkormányzatnak, egy olyan intézménnyé teszik ha nyernek, ami segít az embereknek megszervezni, hogy segíteni tudjanak magukon és egymáson. Nem azért van az önkormányzat, hogy segélyt adjon, hanem azért, hogy elősegítse a helyi közösség aktivitását. És mindezt sok civil munkával. A kampánynak civil kampánynak kell lennie. Szinte csak és kizárólag. A tapolcai választás megmutatta, hogy a civil kampány elsöprő lehet még országgyűlési választáson is.
Szerencsés esetben összejön egy önkormányzat. Még szerencsésebb esetben több önkormányzat. Innen jön a neheze. Ugyanis ez az önkormányzat arra szerveződött, hogy a helyi lakosságot közösséggé kovácsolja, és segítsen, hogy az élet nyújtotta kihívásoknak megfeleljenek. Azért most jön a neheze, mert nincs egyértelmű recept a folytatásra. Hiszen a magyarországi települések lakosainak problémái és élethelyzete elég széles spektrumon mozognak. Vannak alapvető dolgok amik egész Magyarországra jellemzőek. Ilyen mondjuk hogy szegényebbek vagyunk, mint szeretnénk. De a recept ami bevált egy budai aglomerációba tartozó településen az valószínűleg kudarc lenne borsodban. Szóval a legfontosabb a helyi sajátosságok ismerete, és ehhez a polgármesternek, és a képviselő testületnek a nyakába kell vennie a várost. Fel kell térképeznie azt, hogy a településen kinek van munkája, ki mihez érte, ki mennyi idős, ki milyen tulajdonnal rendelkezik. És ez bizony talpalással, becsöngetéssel „jó napot, hogy tetszik lenni?”-vel jár.
Ezen a ponton a fantáziát engedem szabadon. Mivel csak abból az élethelyzetből tudok kiindulni amit ismerek, ezért álljon itt mindez a gyakorlatban vázolva egy budai aglomerációba tartozó település tükrében. Azért mert ezeket a településeket ismerem, és nyílván ami itt működik az máshol lehet hogy kudarc.
A közösséggé szerveződés sarokköve nem az, hogy a tábortűz körül ülünk és gitározunk meg énekelünk, hanem az, hogy gazdaságilag egymáshoz kapcsolódunk. És pontosan ez az amivel Magyarországon problémák vannak minimum hetven éve. Ugyanis a magyarok abban a paradigmában élnek, hogy adózunk, és az állam majd segít. Miután feltérképeznénk egy faluközösséget azt látnánk,hogy vannak sokan akik a saját kvalitásaikkal külföldön már egész más életet élnének.
Lennének sokan akiknek van munkájuk, de nem jutnak vele egyről a kettőre. Sokan lennének akik egyszerűen kiábrándutak, kilátástalanok, segélyt szeretnének, vagy épp csak munkát. Bármilyen reménytelen is ezeknek az embereknek az önkormányzat azt kellene hogy tanácsolja: Vállalkozz! És az ebben való segítséget kell megadni nekik.
